FURCSÁN ELKOMPONÁLT VILÁG, 2017. AUGUSZTUS 4.

a sötétség maga sem tudja
mi rejlik benne
hogy mit hordoz
amióta létezik

ha tudná talán
oda is visszamenne
ahonnan jött miközben elolvad
szétesik számban a neved
hogy úgy hiszem a lesz az első
de a volt az utolsó kenet

a sötétben van a válasz
minden kérdésünkre
az első sírástól addig
a bizonyos csendig
azon túl elálmodott álmok
elvirágzott vágyak
gyertyák az utolsó cseppig

zajból lettünk zajjá leszünk
ugyanazon elemek máshogy
összerakva
hogy ami holnap hamu és füst
az tegnap egy őszibarackfa
miközben ma pálinka volt
vagy toll a szárnyaimban
végül egy tintafolt

a sötét őrzi titkaink
elfér benne ez az egész
furcsán elbaszott világ
hogy önmagában a Hold is sötét
de amíg a Nap ragyog
nézd! van holdvilág

óvd a fényt a szürkület hogyha nő
égj ezer lánggal amikor sötétre vált
mutasd meg mi van benned
mert ennyi szín nem lehet
elfuserált