EGYSZER, 2018. JANUÁR 17.

kék vásznára vetít a nap
ma egy hűvösebb rész forog
de tiszta és boldogabb
mint egy vaskori színdarab
végül dráma és halál nélkül
egy szinuszos bioritmus
tekintetedbe belemélyül ahogy nézlek
mint Magdolna és Krisztus
tökéletes vagy nem tanítlak
csak dicsérlek
hogy az égből tegnap még
Mária könnye hullt
és mi gőzölgő kávé fölött
csodáltuk az utcát
lelkemen egy-egy aprócska seb
begyógyult megnéztem az ingem ujját
semmi vér se áldozat
hogy mindent megadnék
érted
talán az én tévedésem
de az összes álmodat

hogy jó lenne (egyszer) még
újra látni
amikor a világ vörösre vált
a rémálmokban is megtalálni
nézni a hajad ahogy meglebbenti
a szád
ha lesz is több élet
nem adja vissza
már ennek csak az árnyalatát