EGY KÖTÉLEN SZÁRAD

készséges kétségek öltik karomba
halmokban a fagyot
csillogó fogaik fonják csokorba
a didergő ablakot

minden egyes lélegzettel
kurtítja szavaim sorát a kor
képzeletem egy kötélen szárad
a huszonegyedik század
valakivel valahol

remélünk hitben
hogy jobb lesz mi sosem változott
hogy van még esély a túlélésre
demokráciánk szociopata
és bajaink orvosolja
az átkozott

léleklimbóját lejti az ember
és bimbóját veszti az ártatlanság
mindenütt érdek és tömérdek ösztön
rögtön csak neked csak most
örökké tartó álmatlanság

a jövő elfogyott
de ingyen szatyrokban vihető még álom
"Súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét!"
instant elvekkel láthatáron