EGYELŐRE

Bennem nincs egy csöppnyi félelem:
E ketrec testet is
Csupán
Néhány tucat esztendőre bérelem,
Míg el nem nyel a világ...

Amelyben láttam karón virgonc varjút,
És mocskos madárijesztő vállán viszolygó szivárványt,
Víz fenekén gyógyító gyöngyöt,
Amelyet dagadt disznók darának néztek,
És reménytelenséget egy szempár mélyén,
Amely retinámba rémülten beleégett,
Hallottam sóhajt, amely úgy suhant tova,
Miként a meg nem fogant hit,
Vátesz nélkül szaporán szállt,
Nem érintett senkit,
De néhanap - Sohaországba - még
Vissza-visszajár;
Érzem, amit érzek,
És tudom rég, mit tudhatnák.

Korlátolt aggok vigyorogva
Öntudatlan ifjakkal törnek előre
- "Nincs baj, béke van!" -
Egyelőre.