EGY A SOKKBÓL

nesztelen áll talpra a nap
gomolygó füst
és vöröslő barbár hadak
olvadnak a horizonthoz
ahogy acél karmaid
és lángoló koronád kibontod
Halál a zajnak
lélekredőim lüktetnek
kifulladva pulzusomba belemarnak

képek és képzetek
Európa
elmos az idő
sóhaj vagyok Justitia felett
és szó amelyet kikényszerít az erő
hegesedve mérgesen
s e könyvben egy padon ülünk még
egymás mellett kettesen

ám az üveghegyen túl
nyomorról álmodik a nyomor
mindenki magát szereti másban
a béke illúzióját keresem
amely vallási erőszakba nyúl
és szerepünk írom a változatlanságban
amíg demokráciának véli a gyomor
sötétedő arcunk hangjait ízlelem
pólusomba zárom a mindentudás virtusát
vonzások és taszítások között színlelem
hogy egy vagyok a sokból