ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT, 2014. JANUÁR 17.

imbolygó lélekkel bolyongok
ég és föld között
szédülésbe kapaszkodok
jég és szél tömött szentségek szélén
érvek ellen állok
mennem kellene
én mégiscsak várok

gyökeret eresztek a csöndbe
körbe rajzol krétaként a tél
sorsom akaratlan zajlik köröttem
szemem görbe írásjeleket vetél
orcám hamvas húsára hantnak
és emléked tartom meg utolsó lantnak

veled játszom most is
rajtad játszom el
véget ért egy élet
mely bennem új mélyekre lel