BALTÁVAL JÖTT, 2013. OKTÓBER 22.

ölelésre várva a padlón ültem
de pofont lóbálva baltával jött
recsegett a foltos faajtó
a tornác sötétje mögött
most is ugyanaz a félelem
kuporog és néhanap
tiltakozó tekintettel
még vissza-visszanéz
olcsón bérelem
mióta e testbe zárt az Úr
így erősödött a fej izmosodott a kéz
nem volt nagy bravúr
csupán a lábaim szedtem szaporán
menekültem
amíg lélegzetemből álmokra sem futotta
repültem a szobán át
lila-sárga foltokból jutott a
hátamra karomra lábamra bőséggel veret
díszes lettem miként a kidobott karácsonyfa
mint bájolgó bűnösön az utolsó kenet

most
magamra vagyok mérges
gyáva voltam védeni magam
nem mentség a gyermeki lélek
amikor az igazság odavan
és Isten lehunyt szemét máson legelteti
de tudom
ahogy ő is tudja
birkáját már más terelgeti
új vizeken járva