AZ UTOLSÓ SZEG, 2016. MÁJUS 13.

mit kaptam
mit adtam
élénk érzésmorzsák reszketnek
alattam
a padlón semmi árnyék

oly sötét van
idebenn a jóság is
halványkék

meg-megfeszül a haj
a szaru az izom
a szív ingoványos
talaj
és falán halkan elsorvad
egy virágszirom

a szándék hiába neon
míg ultraibolya a tett
leomlik a panteon
minden
csigolya repedt

háromszázhatvanöt csúcs
egy sem
éri el az eget

mindenki kezében kalapács
és végül egy
beveri az utolsó szeget