Utolsó órán, 2007.

Az utolsó órán nem hagysz magamra.
Szabadna tudnom, hol voltál eddig?
Nem mondtad, várjak, s nem tudtam, meddig...!
Legalább most hallgatnál a szavamra,

Még egyszer tűnnél el, de most örökre,
S lennél hűséges mostoha apa,
Kinek fabatkát sem ért a szava,
Ki fájdalommal tanított örömre...!

Bár lettél volna, mikor rád volt szükség
Sosem nyíló, s létező gyönyörűség,
Ki megrövidítetted az éltem:

Az éveket, mit életnek véltem;
Bárcsak most már hallgatnál a szavamra.
S az utolsó órán sem hagysz magamra...