Az első cipőm, 2006.

Az első alkalommal csetlettél,
botlottál bennem,
az évek szunnyadtával
szorításom emlékké
olvasztottad,
megannyi huppanásunk
játékunk puhaságán
oldoztattad
fel-, felfelé a porral,
s ahogy haladtunk
a korral
láttam,
miként jöttek és mentek mások -
de mikor áldott ujjaid közé
emelsz,
nevetésed szövetébe
újabb hangokat ások.

A második alkalommal álltál,
rohantál bennem,
lépteid megnyúltával
ragaszkodásod némán
belém fűzted
megannyi tűrt démonunk
félelmetes karmait
elém űzted
a mesék kis hercegét,
ki mint biztatott
lelket ért,
s láttam, miként lettek és tűntek mások -
de mikor éhes ajkaid elé
emelsz,
sóhajtásod szövetébe
csengő csókokat ások.

Az utolsó alkalommal halkan
hallgattál engem,
a szépek szunnyadtával
szenvedélyem szíveddel
oltalmaztad,
megannyi sápadásom
sorvadásunk tavaszán
foltoztattad
meg-, megfelé a térrel,
s habár mögöttünk
a téllel
egyre
többen tűnnek, s búcsúznak mások -
tudom, ha újra ujjaid közéb
emelsz
szent szemeid szövetébe
könnyű könnyeket ások.