"Á VUE DE NEZ", 2017. MÁRCIUS 22.

mi vagy te milyen lény
hogy minden gondolatom beléd zuhan
hogy ritmikusan szökken a vér
ereimben amikor hozzád ér
az ajkam és orrom előtt szétsuhan
plasztikusan mit sose tanultam
csak tudok
felejteni
hogy a szakadéknak is nekifutok
ha azt kívánod tőlem
talpig méltóságban állig ünneplőben

szeretem színeid kavalkádját
hogy szemeid mögött a nap kacsint
múltad összes darabkáját
a pillanatot hogyha rátapint
pulzusomra a jelentéktelenség
hogy örökkön erősebb leszel nálam
mégis küzdelemre sarkall e védtelenség
"á vue de nez" menni kell
hisz mindig van egy olyan út
hogy belőled merítek mert te vagy
a csodakút
a szomjoltó forrás
a zöldellő szerpentin
a virágzó rétek
a muszáj gyakorlás
az áradó terpentin
az örök versengések

legnagyobb szerelmem
utolsó cseppig kiivott pohár
meztelen testeddel betelten
tenyeremben a kinyílott gyopár