A VILÁG HALAD, 2015. JÚNIUS 9.

napszelek szállnak felém
és ultraibolyák virítnak kertem alatt
utolsót koccan még két fogsor
összeszorulva de a világ halad
tovább forogva egyazon test körül
erőltetetten
a szeretet-szerelem tengelye elmozdult
és Istenek ereszkednek a felhők közül
betölthetetlen

a rutin
ma is - mindig ugyanaz bújócskát játszunk és csendkirályt
a férfi végül elmegy
míg a nő marad
végtelen vízben mozdulatlan sirály

a nő akar és szeretne
ám fél
még nem érti mit és mikor tehet
és nem érdekli nem tanulja hogy milyen
amikor - a férfi igazán - szeret