Hosszú úton - 2018. január 8.

minden út hosszú
amelyen túl sok idő
van gondolni rád

AUGUSZTUS VOLT, 2014. SZEPTEMBER 13.


levendula- és búzaföldek
emlékszem
augusztus volt
a csillagok egymásba karoltak
az égbolton vörös felhőket fújt a Hold
szele tágra tátott ajkaimhoz ért
levendulák illatát éreztem
ujjaim alatt ezernyi kalász kélt
dideregve összebújva
izzadt nap után
távolban vagonok vonaglottak
a homályban férfi és nő
két izzó hősugár

szentjánosbogarak szárnyai zúgtak
ereimben petróleumként ömlött a vágy
ékszerlábaid szorosabbra zártak
és körmeid alatt hasadt meg az ágy

a pillanatok egymásba értek
zabolátlan lóként ügetett a perc
pimasz órákká vajúdott rongy időnk
és nem féltem hogy nem ölelsz
többé

kevésbé úgy emlékszem
augusztus volt
a csillagok ijedten rebbentek szét
az égbolton üstökösöket űzött a Hold
szele tágra zárt szemeimhez ért
a levendulák illata elillant
ujjaim alatt megannyi kalász félt
dideregve összefújva
fémes nap előttb
távolban vagonok vonaglottak
a homályban egy fiú és egy lány
csak úgy mint azelőtt