ÁTTETSZŐ SZÖRNYEK, 2016. NOVEMBER 14.

fejem fölött törtfehér
míg máshol szürke foltok
roppant jár a jégszekér
vad égen semmi dolgok

szabadságom fogva tart
a szél viszi a gyeplőt
laza a láb szép a kvart
a kitartás ad emlőt

örömöm szemembe gyűl
és menten orcámra fagy
mosolyom mi ki nem hűl
reád vár itt el nem hagy

szikla vagyok égő kő
a Mennyig ér a lángom
jön egy hullám felszökő
már jég dermed a számon

egy aprócska haldoklás
kéttenyérnyi küzdelem
lassú lélekvándorlás
a szerelem szüntelen

talán Isten sem segít
lesnek áttetsző szörnyek
fantáziám egyesít
de azt hiszem így szörnyebb