ANNYI, AMENNYI, 2014. SZEPTEMBER 17.

levendula- és búzaföldek
hűlt helyükön izzik a föld
a lét annyi amennyi hátra van
s még annyi amennyit azelőtt
adtam és vettem
a jussból járandóságom szerint
habár Isten örökkön fukar volt
mégis
most van humora megint
a halállal is kufárkodik értem
nélküled de kellek neki
hosszúra nyúlt sohase kértem
vézna ujjam ráncaimat keni

mellkasomhoz kapok
mindmáig fojt amikor érezni merek
letűnt esélyek elodázott ódák
és gondolatnyi hegek

én már nem emlékszem
ha nem muszáj
érdektelen
mi előttem hever
nem érdekel
hogy melyik úton
megyek
ha menni kell