A LEGFAGYOSABB PONTIG, 2017. OKTÓBER 1.

el-elnézem ahogy utolsó erejével
megsimogatja világunk a nap
majd négy sarkát összefogva
vállaimra teszi és azt mondja:
vidd oda
ahol már senki se lát

és baktatok bele a tél sötétjébe
szorítva szótlanságunk derekát
reszkető lélekkel tört fehérben

kiterítem majd a tavasz terítőjét
ha a legfagyosabb pontot is elértem