ÚGY A LEGÉDESEBB, 2013. AUGUSZTUS 8.

eldobnám
mit el lehet dobni
mily pazarlás a hitvány hétköznapok
e lomha idő örökkön zavar
kapar szám szegletébe szúrós dacot
ajkaimra ambróziának vért
csempészik nyelvemre vétkemért
forrást fakaszt a szomj
ha húsom lázra ver
mégis bölcsője lesz sírja
a Hold ölében ma ugyanaz a vers
írja meg önmaga kottáját újra
hisz elengedném mindazt
mi önmagától szabad
nekem átok a létezés
és szeretem
hogy minden kötél szakad
hisz a szőlő is úgy a legédesebb
ha már aszott
legyen bármilyen szép ez az istenverte élet
nekem
csupán
búvalbaszott