AKIT AZ ISTENEK SZERETNEK, 2017. MÁJUS 26.

gyerek maradtam
hiába nyúltam csikorgó fogakkal
foltos ruhákban a férfikorba
se téged
se a világot
nem tudom komolyan venni

látod?!

gyümölcsök labdák kacagások az égen
a földön vermek ahová beszakadtam
hogy nem kerestél vagy csak elmaradtam
de a szám mindig vigyorba állt
hogy lelkem még ott repdes bezárva
nagymamád üvegjében
és a jog gyakorol rajtam ritmust
lelkem lázas
emancipált

nem zavar hogy annyiszor lemondtak rólam
hogy te se teszel majd mást
lelkem már nem ismer
lehetetlent
sem álmot megalkuvást

civilizált értelmes és elfogadó
ha engem sem értesz
mit tudhatnál a világról
a szépség működése számodra felfogható?
erősen kétlem

a szabadság szeretet számodra egy-egy szó csupán
ám nekem napjaim töltik telis-tele
hogy ott vannak sejtjeimben szemeimben a ruhán
a mellem fölött az örök útlevele

hogy határaim magam vagyok
egy gerincen kitéve a szédítő szeleknek
zúduljon mennykő vagy a föld szakadjon szét
Isten megtart már gyereknek