AJTÓ A BOLDOGSÁGRA, 2017. ÁPRILIS 9.

ártatlanságom a börtön és szabadságod
lebilincsel
hogy több ajtó nyílik a földön
a boldogságra mint ahány kéz kilincsel
nálad nálam
nem volt olyan alkalom
hogy ne izzadtam volna meg a nászban
míg végigértem rajtad
hogy íveid imádtam gerinceden
minden mozdulatom fölkavartad
mire álladig értem
és nincs már nappalon
nincs már semmi éjem

most megpihenek újra
a kéményben kies lábaid között
tán elég lesz egy félkötél
egymáshoz bújnak a kövek
a fény összegömbölyödött
hogy Isten végez a férfi eltökél
és elindul tovább fölfelé
míg érez a szem
nem harapsz nem karmolsz
biztos kézzel foglak
te gyönyörű pergamen

hogy minden oldalad bejártam már
álmaim hagytam benned örökül
egyszer valaki majd utánajár
lelked rajta ha megkönyörül
mégis örök titok marad történetünk
hisz egyszer végül
de mindannyian eltévedünk