ABSZTINENS ÁLMOK, 2017. ÁPRILIS 25.

jó ha emlékszem
jobb ha nem
fekete vászon lehúzott roló
hogy valaki van odafenn
míg itt vihar ver és vág
tomboló

olykor elér egy illat
majd széttépi a szél
miért vagy idebenn hogyha hazamehetnél
és csak állsz az ajtóban egyre
felizgat a látvány
holott nem is létezel
démon lehetsz hologram
hogy csavarok egyet a lámpán
és elhiszem vége lesz
abszurd tett
félős fantáziát feltételez

a zuhogó zápor mögül
hallom hangod
és lépéseid közelednek tocsogva
hogy az elme zsalugáterein csapkod
egy villám
borzasztó nagyokat ropogva
reccsen a szív az ágyban
hogy rajtam ülsz lobogva
vágtatsz nevetsz de ez
de most de így mogorva
és levetlek
eggyel kevesebb réteg
ajkad méreg ajkamon
hogy jár a szám de nem beszélek

könnyfolyamok
indulathegyek
érzéskarmolások
gondolathegek
majd szabadesés
én magamba esem te rám
így szar az öregedés