151. ZSOLTÁR, 2018. OKTÓBER 25.

egy szoba és két alak
a szeretet száz színe
meleg szavak
olyan huszonnégy fok körül
ölelnek szürke falak
egy aranyhajú gyermek örül
ahogy bundájába túrunk
egy könyv a hangomon mesél
hogy nem fázunk
mégis összebújunk

aztán van még hogy egyedül
vagyok
az ilyen napokon kimér az idő
a szívem is dadog
csak imája folytonos
üdvözítő
hogy úgy gondolok rád
ahogy Krisztus Magdolnára
hogy te gondolj e versre úgy
mint a legszentebb dogmára
mert ami élteti megkérdőjelezhetetlen
ha vázam el is tűnik
lelkem sebezhetetlen
mélyén tiszta minden szándék
hogy tekinteted úgy zár szorosra
mint két angyali szárnyvég

látod
van hogy láz nélkül
is beszélek de sose félre
köszönöm Istennek hogy vagy
hogy jön dér a levélre
és szavaimra tettek
a távolban már készül egy újabb nyár
és előtted köszöntenek a szentek